ÉTELSTYLIST KULISSZATITKOK

Imádok főzni! Ezt sokan tudják rólam és talán azt is, hogy ebben a szakmában tudom a kreativitásom a legjobban megélni. Ám az ízek szeretetén kívül van egy másik szenvedélyem is, mégpedig az ételek esztétikus tálalása, azaz az ételstyling.

Művész családból származom, így az esztétikai megjelenés rendkívül fontos számomra. Sokan azt hihetik, hogy az ételkompozíciók összeállítása rendkívül egyszerű dolog, de ez koránt sem igaz. Ugyanis aki valóban ezzel foglalkozik, tudja jól, hogy nagyon sok mindenre kell figyelmet fordítani. Az alapanyagok megfelelő kiválasztása, a pontos arányok betartása és a hangulatok megválasztása mind-mind nagyon fontos elvárás a tökéletes ételtálalás művészetében.

Ételfotósként igyekszem olyan miliőbe helyezni az elkészített tálakat, amelyek visszaadják a főzés iránti szeretetemet. Ez egy nagyon kreatív szakma, aminek csak a képzelet szab határt.

Inspirálódni szinte bármiből lehet, mind az ételek, mind pedig a kellékek tekintetében. Volt olyan, hogy megláttam egy kerítést, és beleszerettem az anyagába. Elképzeltem, mit és hogyan tálalnék rajta, ahhoz, hogy amolyan country hangulatot idézzek elő. (Most nagyon nevetek, mert ebből a kerítésből később egy forgatáshoz szükséges asztal is készült nekem...). Ezt a művészeti ágat abszolút az érzések vezérlik. Az érzések pedig inspirálnak engem.

Emlékszem, amikor kicsi voltam, és hazaértem az iskolából, belépve az ajtón megcsapott annak az isteni kakaós csigának az illata, amit nagymamám készített. Még most is látom lelki szemeim előtt a pöttyös terítőt, ami az asztalon volt és az ütött-kopott piros tepsit, amiben a kis tekercsek készültek. Valószínűleg, ha a közeljövőben tervezném ennek a süteménynek a fotózását, hasonló design elemek közé helyezném el ezt a finomságot.

Jelenleg a piacon kétféle ételstylistról beszélünk. Vannak olyanok, akik például az újságok címlapjaira és reklámfilmekre készítenek igazinak tűnő ételeket. Elárulok például egy kulisszatitkot: ahhoz, hogy a müzli ne süllyedjen le a tejben, a tej helyett folyékony ragasztót használnak. Mondanom sem kell, hogy én a másik csoportba tartozom. Lefőzök egy ételt, letesztelem az ízeket, majd úgy fotózom be, hogy az a leggusztusosabb környezetben legyen, viszont ehető maradjon. Ily módon készítek ételeket hirdetésekhez, újságoknak gasztrofotókhoz, illetve honlapokra.

A lényeg egyébként a kompozícióknál, hogy megtaláljam azt a harmóniát, amikor ízekkel, színekkel, anyagokkal és textilekkel tudok kommunikálni egy képen. Ehhez rendkívül fontos a természetes fény, így a téli időszakban, amikor hamarabb sötétedik, nagyon kell sietnem, hogy időben végezzek az ételek előkészítésével. Ugyanis sosem használok mű alapanyagokat. A müzlis tálba tényleg tej kerül, folyékony ragasztó helyett és a tortákat sem hungarocellből vágom ki, majd kenem le csokimázzal. Ebből nem engedek, úgy mint a friss és minőségi alapanyagokból sem. Ez egy nagyon kreatív szakma, én pedig nap mint nap várom az újabbnál újabb kihívásokat.

Megosztom